When?...(~.~)

Te lehetsz a legjobb...

Te egy rózsa leszel. Gyönyörű és elbájoló, ezt pedig használd arra, hogy élesítsd a tüskéidet, és szúrd le az ellenfeleidet.

Egyedül az ember duplán olyan jó, mint amikor szerelmes🔊👌🔒💔

emlékedre

Mintha csak ma lett volna...tisztán emlékszem, a kertre ahol játszottunk, az épületre, ahol a mindennapi egyszerū, ám de csodás életünket tengettük.
Egyszerre jó, és furcsa érzés tölt el, mikor visszagondolok az ovis éveimre. Én nem az a tipikus "jókislány" voltam....inkább különc.Nem érdekelt mások véleménye, tudjátok; ami a szívemen a számon.Amíg a többi lány babázott addig én kint fociztam a fiúkkal.Ez így ment kb. 1 évig...Aztán gondoltam váltanom kéne.A mi ovink az a tipikus amerikai rendszer szerint mūködött: Volt egy lány, és egy fiú fōnōk, a többi gyerek azt csinálta amit ōk mondtak.Épp ez lett a vesztem.Mikor Az a lány mondta hogy én hova menjek, és mivel játszak, begurultam, és mondtam hogy nekem nem parancsol senki.Már csak ez kellett.A lányok kitagadtak, de nem adtam fel....próbálkoztam a fíúknál, fogadjanak be, de hiába; túl ciki lett volna egy csajt "elviselni".
Elōszōr nagyon elkeseredtem...rájöttem, hogy nem kellek senkinek, hogy milyen ostoba Vagyok, Ott álltam egy szál barát nélkül.Kórtrerem, .nultam sírni, amikor egy fiú hátulról megölelt, és azt mondta:
Ne sírj! Ne foglalkozz velük!
Megfordultam.Érdekes, de addig Azt a srácot sehol sem láttam..soha....de minden esetre örültem hogy ott van...legalább nem leszek egyedül'.
Ez a valami kettōnk közt egyre jobban, erōsebben alakult, amit barátságnak hívnak.
Telt -múlt az idō, elérkezett  a ballagás. Meg esküdtünk egymásnak, örök barátok leszünk.
Az évek pörögtek mint a filmkockák, rengeteget beszéltünk, találkoztunk, mag nem 8 év elteltével csörög a telefon. Nincs senki sem a házban..gondoltam felveszem. A  fiú volt az. 2 percig nem tudtam megszólalni az örömkönnyektöl....de ez az érzés hamar elmúlt.....A korházból telefonált. Rákos beteg. Azonnal rohantam be a városba, nem érdekelt semmi.
325. Kórtrerem. Még mindig itt cseng a fülemben. Beléptem. Azonnal átöleltem. Zokogtam.
-Hogy kerültél ide!???? Miért nem szóltál elōbb?!!??
-Majd mindent elmondok holnap. Most csak had örüljek annak hogy itt vagy velem.
-Hiszen megígértem. Örök barátok vagyunk!!
-Persze, bármi történjék ez így marad!!
-BÁRMI?
-...
Másnap reggel ismét elindultam hozzá..még ajándékot is vettem neki.Ott álltam az ajtó elōtt.Benyitottam.A szoba üres, egyedül csak egy nōver huzatolta le az ágynemūt. Remegō hangon megkerdeztem:
-Hol van az a fiú.....?
-Nagyon sajnálom...hajnalban megállt a szíve....nem tehettünk semmit..
A végtagjaim remegni kezdtek....a hasam iszonyú görcsbe rándult, a fejem zúgott, a szívem hevesen vert, majd kiugrott s helyérōl. Elájultam. Másnap reggel az ágyamba ébredtem fel.
A tragédia után 4 nappal volt a temetés.
Mindenki ott volt, mindenki aki szerette, tisztelte, becsülte.
Odamentem a sírjához, egy fehér rózsaszállal, majd oda súgtam:
-~legjobb barátok örökké~